Az adventi hangversenyekkel lezárta ez évi munkáját a Kórus. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik figyelemmel követték a Mátrai Visszhangok Vegyeskar 2015. évi tevékenységét, támogatóinknak pedig, hogy ebben az évben is kitartottak mellettünk, különféle hozzájárulásaikkal segítették a Kórus munkáját, rendezvényeit. Kívánunk Mindannyiuknak áldott, békés Karácsonyt, eredményekben gazdag, boldog új esztendőt!
A Mátrai Visszhangok Vegyeskar 2015. évben is szeretettel várja az érdeklődőket adventi hangversenyeire:
december 19. (péntek) 19 óra: Bodony, Ady Endre Művelődési Ház
december 20. (szombat) 14 óra: Sirok, Művelődési Ház
december 20. (szombat) 16 óra: Recsk, Művelődési Ház
A rendezvények meghívói az alábbi linkekre kattintva olvashatók: Bodony * 3 koncert
Békés, boldog Karácsonyt, Mindenkinek!
2015. október 3-án ismét megrendeztük a „Fúj, süvölt a Mátra szele” Nemzetközi Kórustalálkozót, amely az idén Minősítő Hangversennyé is alakult. Öt kórus vett részt az eseményen, ebből három kórus kérte a minősítését is a Kórusok és Zenekarok Országos Tanácsától. A tizenharmadik alkalom senkinek sem hozott szerencsétlenséget, a Szepsiből érkezett Egressy Béni Vegyeskar ismét arany-, a budapesti Hold Kórus mindjárt az első minősülése alkalmával gálakórus minősítést szerzett, míg a Mátrai Visszhangok Vegyeskar sikeresen megtartotta a 3 évvel ezelőtti fesztiválkórus minősítését. Mint a zsűri elnöke, dr. Kis Katalin kiemelte, egy minősítést nehezebb megtartani, mint megszerezni. A felkészülésre fordított hónapok feszített tempója után boldogan adjuk át magunkat ennek a tudatnak, egyben gratulálunk valamennyi minősülő kórusnak, és köszönjük az egri Fertálymesteri Testület Férfikarának, valamint a tiszafüredi Harmónia Kamarakórusnak, hogy műsorukkal színesítették rendezvényünket. Köszönjük Vajk Zsuzsanna karnagynak a felkészítést és a türelmet, Varga Gergő zongoraművész barátunknak, hogy ezúttal is „ránk ért”, Barta Enikőnek, Kalmár Bencének és Bujáki Balázsnak a szólókat, Holló Istvánné Ildikónak a templomi esemény előkészítését és levezénylését, nem utolsósorban pedig egyesületünk elnökének, Nagy Józsefné Ibolyának több hónapos fáradhatatlan szervező munkáját. Köszönjük továbbá Recsk Nagyközség Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap támogatását. Köszönet illet mindenkit, aki bármely módon, anyagi vagy egyéb támogatásával, táblák, tablók készítésével, csoportkíséréssel, kávé- és szendvicskészítéssel, tálalással, a helyszínek biztosításával stb. segített, és kösz az Univerzál Partyzenekarnak is a talpalávalóért!
(Némileg komolytalan, de igaz úti beszámoló, 2015. 09.02.-09.04. napjairól.)
Alig egy éve annak, hogy a 2014. évi „Fúj, süvölt a Mátra szele” Nemzetközi Kórustalálkozón vendégül láttuk a lengyel Zorza Kórust, akik Gostyń-ból érkeztek hozzánk. Ez év elején meghívás érkezett a Gostyń-t is magába foglaló nagyobb közigazgatási egység, Wyry önkormányzatától (Gmina Wyry), két különböző karakterű szeptember 2-i rendezvényre. Minden évben szeptember elején szomorú eseményekre emlékeznek a lengyelek: 1939. szeptember első napjaiban az addig helyi háború egyszer csak a II. világháborúvá terebélyesedett, a lengyel városokat, vasúti csomópontokat és iparvidékeket –köztük mostani látogatásunk helyszínét- sorozatos légitámadás érte. Az egyik rendezvény az évfordulóra szervezett megemlékezés volt, melyen részt venni, közreműködni megtiszteltetés volt számunkra. A másik eseményt az idén jubiláló Zorza kórus köszöntése jelentette.
Szeptember 2-án hajnali 3-kor keltünk útra. Útközben kényszerű ismeretséget kötöttünk a felső-sziléziai iparvidék szövevényes úthálózatával, de odataláltunk Gostyń-ba. Házigazdáink sejthették, hogy valami tartalmas, meleg étekre vágyunk: egy igen finom Bigos elfogyasztása után rohantunk átöltözni, majd a megemlékezés helyszínéül szolgáló erdőszéli emlékparkba, Wyry-be. Mise keretében zajlott az esemény, melyen mi (azaz a Mátrai Visszhangok Vegyeskar) is énekeltünk, majd elhelyeztük koszorúnkat az emlékműnél. Este a 95 éves Zorza Kórus tiszteletére rendezett ünnepségen adtunk nagy sikerű koncertet, megkoronázva az előzetes levélváltások során többször is kívánságként felemlegetett Toborzóval (Háry János). Nagy hatást gyakorolt lengyel vendégeinkre egy évvel korábban. Köszi, Dávid és Gergő! A „Hej, élet, be gyöngy élet..” után közös vacsorával zártuk a napot. Lengyel specialitások kerültek az asztalra, így pl. a Zurek, ami ízében leginkább egy jóféle sárgaborsó levesre emlékeztet, de nem az. Aztán volt ruszli, de nem az itthon ismert ecetes, hanem az olajos változat. No meg sajtok, sültek, ananászos zellersaláta, egyéb hidegkonyhai készítmények, finom túrós és meggyes sütik stb. Vodkából és sörből is helyi, természetesen.
Másnap kedves meglepetéssel szolgált a vendéglátó kórus és Wyry önkormányzata, kirándulást szerveztek számunkra a szomszédos Tychy-be… a Tyskie Sörgyárba (Tyskie Browarium). Igen, lehet irigykedni! Odafelé még épp csak elhaladtunk a deponált több ezer rekesz mellett, amikor a fiúk már szívesen kereket szereltek volna 1-2 raklap alá, hogy aztán a busz után köthessük… A múzeumban megismerkedtünk a 386 éve alapított sörgyár történetével és a sörgyártás felfedhető titkaival*, megcsodáltuk a műemlék épületeket és a palackozás folyamatát. A csarnok bejáratához közeledve finom üvegcsörömpölés „hallott”, megtisztított üvegek száguldoztak megkergült kígyóként, türelmetlenül sorakozva az újratöltéshez. A fiúk reakciója: „Aaaah! Mennyei hang! Zene füleimnek!” Végül nem lényegtelen, hogy mindenki kapott egy kisebb táskányi sörválogatást, aznap palackozott fajtákból és a pincemulatóban egy-egy korsó kóstolót (igen, a lányok is megitták). A sörgyár nyáron éjszaka is látogatható, de nappal sem utolsó látvány, bátran ajánljuk az év bármely szakában. A kellemesen fárasztó kirándulás után Krakkó felé vettük az irányt, ahol a sör mellett legszükségesebb ajándék, a lengyel karamella (Krówka) és egyéb édességek (Pl. Sliwka** ) kilószámra történő beszerzését követően megejtettük az első városnézést (bár többen inkább városfutásnak érezték… Vagy ámokfutásnak?!). Érdemes volt sietni, még napsütésben, majd a lemenő nap fényénél is gyönyörködhettünk a főtérben, a Mária-templomot kívül-belül megcsodáltuk. A hejnał-t is meghallgattuk a templom egyik tornyából, elidőztünk egy kicsit a Posztócsarnokban és a környező utcákban. Mindeközben veterán autók találkozója zajlott a téren.
Kirándulásunk harmadik napján csepergős időben folytattuk a krakkói városnézést. A Wawelban kezdtünk, körbejártuk, a Zsigmond-kápolnában énekeltünk is, felküzdöttük magunkat a Zsigmond-haranghoz: a nyelvét is megsimogattuk párszor, hátha szerencsések leszünk! Megkoszorúztuk Jadwiga királynő (Szent Hedvig) síremlékét. Elénekeltük a magyar és a székely himnuszt. Megtekintettük a sajátos étrendjéről*** ismert Waweli sárkányt, aki most nem okádott tüzet. Leballagva további szépséges épületeket tekintettünk meg, pl. a Szent Ferenc templomot, az érseki szemináriumot, a Maius Collegium udvarán pedig harangjáték is kijutott nekünk. Ezen a napon Csokoládé-nap volt Lengyelországban, s bár elcsépeltnek tűnik, oly sok mindennek van már „napja”, ez mégiscsak támogatandó kezdeményezés. A Visztula partján csoki falatkákat kínáló lányt megannyi Gombóc Artúrként fosztottuk ki, mert mi is szeretjük a kerek csokoládét, meg a szögletes csokoládét, de azt a 6-8 fajtát, ami nála volt, mindenképp. Pillanatok alatt eltüntettük a kínálatot, ezzel búcsúztunk a várostól. Innen a közeli Wielickába mentünk, ahol mi mást, mint a sóbányát tekintettük meg. Legszebb termében ismét dalra fakadtunk, tesztelvén az akusztikát, ami kitűnőre vizsgázott, az arra járó látogatókat is megállásra késztette. A gyönyörű sókristály csillárok, sószobrok, életképek, sócsempék és egyéb látnivalók mellett a több száz lépcső lefelé és a hosszú járatokban megtett séta volt a legemlékezetesebb: ennyi lépcsőzés után olyan izmaink is fájtak-sajogtak, amelyeknek addig a létezéséről sem tudtunk, napokig izomlázzal küzdöttünk (de azért szombaton, a recski Bányásznapon ismét a színpadon álltunk!). A felszínre abszolút autentikus közlekedési eszközzel, huzatos, imbolygó bányalifttel jutottunk, ennek hiányában alighanem még most is lent lennénk, a sós levegő által konzerválva.
A szűk három napos kirándulás feszes tempót kívánt meg mindannyiunktól, olykor lemondást is igényelt, de abban már indulás előtt megegyeztünk, hogy nem aludni megyünk (bár többünkre ráférne). Így láttuk mindazt, ami a kevéske szabadidőnkbe beleférhetett. A kórustagok közül többen jártunk már korábban Lengyelországban. Bár most csak viszonylag kis területét barangoltuk be, egyöntetű a véleményünk, elképesztő iramban fejlődik az a térség, csupa új és felújított épület, építkezés és tisztaság. Mindenhol. Picit irigykedtünk. Egy hónap távlatából is örömmel és élményekkel eltelve gondolunk vissza lengyel utunkra.
Köszönetünket fejezzük ki Rittenbacher Ödönnek, aki már a szervezésben is közreműködött, az út során pedig az információk kifogyhatatlan tárházának bizonyult, számtalan lengyel történelem órát rögtönzött, türelemmel kalauzolta népes és különféle igényekkel fellépő csapatunkat, tolmácsolta óhajainkat és mindazt, amit érdemes volt hallani. Köszönet illeti továbbá Holló Istvánné Ildikót, aki által e kóruskapcsolatra szert tettünk. A Zorza Kórusnak, Wyry Önkormányzatának és a Gostyń-i Kultúrháznak pedig innen a távolból is, újra és újra köszönjük a szíveslátást, igazán jól éreztük magunkat.
A kirándulásról néhány fotó hamarosan a galériában, valamint itt.
*A borral ellentétben a sör nem nemesedik… minél frissebb, annál jobb. 6 hónap a szavatossága, ehhez közeledve ne feltétlenül dőljünk be a bolti akcióknak!: ;D
**Aszalt szilva étcsokoládéban.
***Szüzeket eszik.
2015. október 2-4. között kerül megrendezésre a XIII. “Fúj, süvölt a Mátra szele” Nemzetközi Kórustalálkozó és Minősítő Hangverseny Recsken, melynek főbb eseményeire október 3-án kerül sor: 13 órai kezdettel a recski Római Katolikus Templomban ökumenikus istentisztelet lesz a meghívott fellépők részvételével, majd 15.30 órától a Művelődési Házban minősítő és kórushangversenyre kerül sor. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! A rendezvény meghívója itt: plakát 2015